Kedvenc Napóleonos képeim

Nagyon szeretem a történelmet, és azon belül is a francia történelem az egyik kedvenc témám. Na de ne álljunk meg itt, hanem szűkítsük kicsit a témát. A francia történelmen belül ugyanis Napóleon fogott meg engem a legjobban. A személyisége, a zsenialitása, a közvetlensége teljesen magával ragadott. Aki jobban meg szeretné ismerni André Castelot: Napóleon c. könyvét ajánlom, én imádtam! Nos, akkor lássuk azokat a festményeket amik szerintem a legjobban adják vissza a jellemét. Igyekeztem olyan képeket választani, amit nem annyira ismertek. 

Nagyon örülök, hogy erre a képre rátaláltam, ugyanis talán ez a kedvencem mind közül. A világos színek nyugodt hangulatot kölcsönöznek a képnek. A festmény helyszíne a Tüleriák, ami még izgatottabbá tesz, ha a képre nézek, ugyanis egyszer jó lenne látni. Gondolatban már nem egyszer sétáltam végig az ódon folyosókon. Na de térjünk vissza a műre. A festmény középpontjában láthatjuk Napóleont és Josephine császárnét. Olyan nyugodtnak, olyan lágynak hat a táncuk, hogy már szinte a zenét is lehet hallani.

Ez a kép olyan gyönyörű, olyan tipikus Napóleon, hogy szintén szerelem volt első látásra. Elemezzük!
Késő este van, az ablakból láthatjuk a csillagok fényét. Az osztályterem üres... illetve majdnem. A kis Napóleon Bonaparte ugyanis még mindig a könyveibe temetkezve tanul. Az egyetlen fényforrása egy kis gyertya, amely rávetíti fényét a könyvekre, tanszerekre... és magára Napóleonra. Kinek árnyéka a kis gyertyától hatalmasra nő és rávetül Európa térképére. S évek múlva, akárcsak az árnyék ő maga fog hatalmas területeket meghódítani. És ezek a haditettek örökre beírják a nevét a történelemkönyvekbe.






A következő festmény leginkább a császár közvetlensége miatt fogott meg. Nem fért el az asztalon a térkép? A padlóra kifért, hát lefeküdt mellé. Az a legjobb az egészben, hogy kinézem Napóleonból, hogy a valóságban is csinált ilyet. Miközben ő a térkép fölött a haditerven töri a fejét, az egyik marsallja (ha tippelnem kéne, talán Ney) állva figyeli, és talán hallgatja. A háttérből ki lehet következtetni, hogy a császár nemsokára csatába indul. Ezt onnan gondolom, hogy a szürke köpenyét és ikonikussá vált kalapját a háborúkban szokta viselni.










Ennek a festménynek leginkább a hangulatát szeretem. Olyan lágy őszies, nyugodt. A középpontban természetesen Napóleon van, aki egy oszlopnak támaszkodva olvas. Tőle pár méterre  fekszik a kalapja, ami nem összetévesztendő a fenti képen levő, felnőttkori kalapjával.

Remélem tudtam újdonságot/ érdekességet mondani! Ezzel a képpel búcsúznék! 

További szép napot! :)