A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.
Értékelésem:
Amióta csak megjelent tartottam ettől a kötettől. Féltem, hogy nem lesz mérhető a többi Harry Potter könyv színvonalához. Szerencsére kiderült, hogy alaptalan volt az aggodalmam. Mikor becsuktam a könyvet kavarogtak bennem az érzelmek. De az egyik felülkerekedett a többin, és csak arra tudtam gondolni, hogy imádtam!
Azt már sokan tudják, hogy a könyvben nem kis szerepet játszik az időutazás. Ehhez köthető az egyik legnagyobb szívfájdalmam, mégpedig Piton... Annyit, de annyit sírtam miatta a hetedik részben, és már a szimpla feltűnése feltépte a régi sebeket. Amikor üzent Albusnak, nos akkor Perselus Piton ismét el tudta érni, hogy sírjak miatta.
Ezt az időutazós témát néha erőltetettnek éreztem, de el kellett ismerni, hogy voltak ügyes húzások. Egyik kedvencem a takaróval való üzenet.
Tetszett, hogy Albus legjobb barátja Scorpius, nagyon szerettem, hogy mindig kiálltak egymás mellett, és segítették a másikat a bajban.
A könyv nem egy igazi nyolcadik kötet... ez valami más. A hetedik kötettel bezáródott egy világ számunkra. Ez a könyv pedig lehetőséget adott arra, hogy egy pillantásnyi időre viszontláthassuk szeretett hőseinket. Számomra ez nem nyolcadik kötet... csak egy kis menekülő út a muglik világából a varázslók földjére. Vissza Harryhez, Hermionéhez, Ronhoz, Ginnyhez, Dracohoz és mindenki máshoz akit szerettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése