Fülszöveg:
Eddig egyetlenegyszer fordult elő, hogy egy embernek két alkalommal ítélték oda a legmagasabb tudományos elismerést, a Nobel-díjat. Ha csak ezt az egy tényt tekintjük, már akkor is megállapíthatjuk, hogy Marie Curie különleges ember volt. Még jobban aláhúzza ennek rendkívüliségét, hogy ez az esemény nő nevéhez fűződik. Ennyi már önmagában is elegendő ok arra, hogy megismerjük élettörténetét.
Az életrajzi regényeket a rendkívüli dolgok teszik igazán érdekessé. Nos, Marie Curie élete bővelkedik ilyenekben. Lengyel tanár gyermekekként látja meg a napvilágot. Amint eszmélni tud, elnyomás alatt sínylődő hazájából a szabad Franciaországba megy – tanulni, hogy népén segíthessen. Elképesztő nyomorban él, míg tanul, mégis kitüntetéssel végzi az egyetemet. Egész élete ilyen céltudatos törekvés, amellyel a századforduló egyik legnagyobb tudósává küzdi fel magát. Házassága is kivételes képességű emberek egymásra találása: élettársában, a később tragikus véget érő Pierre Currie-ben méltó segítőtársat talál, akivel együtt fedezik fel a rádiumot, s alapozzák meg a radiológia tudományát. Az első Nobel-díjat együtt kapják, a másodikat – férje halála után – már Marie Curie egyedül. Később harmadikat is kapott a Curie család: leányuk, Iréne-Curie személyében.
Madame Curie életének leánya méltő emléket állított ezzel a könyvvel. Senki se tudta volna jobban bemutatni őt az utókornak, mint leánya, Eve Curie, aki nemcsak a világhírű tudóst látta benne, hanem a humánus embert és a szerető édesanyát is.
Értékelésem:
Az egész köztem és Marie Curie története között akkor kezdődött, amikor lapozgattam a kémia tankönyvet. Természetesen már előtte is hallottam Marie-ről, de részletesen az életét nem ismertem. Amikor megláttam a könyvben elkezdtem olvasgatni a felfedezéseit, és imádtam! Otthon pedig utánaolvastam a Wikipédián is. Természetesen nekem ennyi nem volt elég, hiszen ha ennyi minden történt vele, kell lennie róla életrajznak is! Utána is néztem molyon és egy kis kutakodás után rá is leltem erre a gyönyörűségre. Miután megérkezett a könyv néhány nap alatt el is olvastam, és egyszerűen imádom!
Olyan érzés volt számomra ezt a könyvet olvasni, mint egy kitalált történetet, egy fantasy-t. Hogy miért? Mert szinte hihetetlen, hogy egy ember (ráadásul nő) mindezt véghez tudta vinni. Elvégre mennyivel másabb úgy ránézni a periódusos rendszer rádiumára, hogy tudod: Marie és Pierre majdnem öt éven keresztül, kemény fizikai munkával állítottak elő egy grammot!
Ami engem nagyon megfogott a könyvben, az az volt, amikor Marie a Párizsban töltött egyetemi évei elején van, és a könyv leírja a gondolatait:
"A lengyel lánynak arcára kis, átszellemült mosoly ül. Széles, domború homlokán, szürke, világos szemén felcsillan a boldogság. Hogy lehet nehéznek találni a tudományt? Hát van elbűvölőbb dolog, mint a változhatatlan törvények, amelyek a világegyetemet kormányozzák? Van-e csodálatosabb, mint az emberi elme, amely felfedezi őket? Mennyire üresnek tetszenek a regények, mennyire hiányzik a fantázia a tündérmesékből, ha összehasonlítjuk velük ezeket a rendkívüli jelenségeket, amelyeket harmonikus elvek fűznek egymáshoz; ha összehasonlítjuk velük ezt a látszólagos rendetlenségben uralkodó rendet? A tudás végtelenje, a dolgok és az őket kormányzó törvények felé olyan lendület lobban ki a lány lelkéből, hogy azt csak a szerelemhez lehet hasonlítani."
Annyira jól leírt sorok ezek, annyira imádom ezt olvasni. Mert van amikor én is ilyesmire gondolok: hogy a tudomány mennyire csodálatos. Marie ekkor tényleg minden idejét a tanulásra szentelte. Például alig evett, és sokszor el is ájult. Szerencse, hogy ott volt a testvére aki segített neki.
Másik kedvencem, (rengeteg rész van amit szeretek még, de nem akarok száz oldalon keresztül ömlengeni) amikor Marie és Pierre végre előállítják a grammnyi rádiumot. Ehhez a részhez ismét egy idézet:
"-Ne gyújts világot!- mondja Marie és halkan nevetve hozzáteszi: -Emlékszel még, hogy egyszer azt mondtad nekem: 'szeretném, ha a rádiumnak szép színe lenne?' "
Eddig csak Marie tudományos oldaláról írtam, pedig volt egy olyan oldala is, mint minden más nőnek: anya volt. Tekintve, hogy az életrajzot az egyik lánya írta, Eve, ezért pontoson tudjuk, hogy nem csak tudósnak volt kiváló ember, hanem anyának is.
Ha te épp egy olyan ember vagy, aki nem igazán szereti a kémiát, vagy a fizikát, neked is azt ajánlom: tegyél vele egy próbát, mert még egy ilyen ember nem volt, mint Marie Curie.
Összegezve: én imádom őt, egy hihetetlen ember volt, aki hihetetlen tetteket vitt véghez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése