Fülszöveg: Otto Lidenbrock, a bogaras hamburgi geológusprofesszor egy titkosírással készült középkori feljegyzésből megtudja, hogy az izlandi Snaefells vulkán kráterén keresztül út nyílik a Föld középpontja felé. Unokaöccse, a jámbor Axel sokkal kevésbé lelkesedik a hajmeresztő vállalkozásért, mégis kénytelen nagybátyjával tartani; az ő elbeszéléséből értesülünk a fantasztikus utazás izgalmas kalandjairól. A jövő nagy álmodója ebben a regényében kevesebbet törődött a tudományos valószínűséggel, mint más műveiben. Maga a föld mélyébe vezető „út” már a regény megírásakor eléggé abszurd ötletnek számított; a föld alatti „másik világ” leírása azonban az író korának földtörténeti ismereteit tükrözi. Verne regénye mégis zavartalan örömet szerezhet az olvasónak, aki a képzelet kalandját, az emberi akaraterő és a tudományos önfeláldozás példáját látja benne. |
| Cephalaspis |
A Verne által megteremtett földalatti világban nagyon tetszettek, az őslények külsejének leírásai. Miközben olvastam mindig rákerestem az interneten is az élőlények kinézetére, hogy jobban el tudjam képzelni őket.
Ami szintén nagyon tetszett, és egyben eléggé meg is lepett, az a könyv megfogalmazása volt. Mikor elkezdtem a regényt arra számítottam, hogy a leírás elég régies lesz (elvégre a történet 1863-ban játszódik). Kellemesen csalódtam, ugyanis egy mai ember számára is teljesen érthető minden. Nincsenek teljesen kifacsartan megfogalmazott gondolatok. Épp úgy van leírva, mint amire te is gondolnál az adott helyzetben.
Nyilván azért kicsit látszódik a fogalmazáson, hogy nem mai, de nem annyira, mint amennyire képzeltem. Ez is csak azt bizonyítja, hogy Verne nagyon jól eltalálta ezt a könyvet.
Az egyetlen dolog, amit sajnálok, az az, hogy még így is rövid lett a történet. Én úgy olvastam volna még a Föld középpontjáról, még többet az ott lévő növényekről és állatokról.
Ez alatt a könyv alatt Verne stílusa nagyon megtetszett, biztos, hogy fogok még tőle könyvet olvasni.
 |
| Plesiosaurus |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése